Jó volna nyári fűbe dűlve hallgatni az óceánt, verset mondani meg-megállva tétova szavakkal. Kibomló hajtincsekben csendben gyönyörködni, nem törődve múló hónapokkal. Elfeledni, hogy közeleg a tél. Hogy nincsen tüzelőm, és te is elmentél.
Csak élni a világba, mint az a pillangó, ki hajdan megpihent selymes tenyeredben.
