A bükkös most egy katedrális!
Hamvasszürke, vaskos oszlopok,
magasba nyújtózó, karcsú ágak
és égre nyíló ablakok.

A hűs hajnalban némán állok.
Fülemben muzsikál a csend.
Ám váratlan örömtől felkiáltok:
- Ott fenn, fenn valami zeng!

Hirtelen pendülő varázsütésre
elszakad ágától a sok levél,
szédülten kering fenn a légben,
míg végül mindegyik földet ér.

Tétova lábad ösvényt keres.
A csúszós avaron, jaj, el ne ess!