Az ember elment.
Üres az otthona.
Gonddal művelt földjén
még ott a kéznyoma.

De ő már elment.
Tűzhelye kihűlt.
A táj nélküle üres lett
és elcsendesült.

Nem hallik favágás,
kútlánc csikorgó zaja.
Nem szól rádió, nem ugat már
az örökké bolhás vén kutya.

Csak a darvak és az ölyvek
adnak néha furcsa hangokat,
ahogy unottan váltja egymást
ködös hajnal, deres dél
és fagyos alkonyat.