Kisért a múltam, szellemekkel harcolok, előkerülnek réges-rég írt dallamok. Ebben a darabban csak zsellér lehetek, láthatod porban, holtan fekvő lelkemet. Ronggyá nyűtt elvasalt ruhák, szakadt cipők, látod zavart szememben az eltelt időt. Átázva, fagytól és tűző naptól bántva, ott a jel mezítelen testemre vágva, nálam mindig jobb mindenki ...
