Láttam két embert - egyik sírt a másik nem ismerte ezt a kínt. Falevél volt takarója, karját nem díszítette aranyóra, esőben fürdött, fagyban pirult, nem volt rózsa, sosem virult. Sokakkal lakott ronda szobán, egyetlen szerelme volt a dohány. Élete itallal szerzett boldogság, ködös pillanatok korholták. Munkahelye a lámpa töve, veséjének sincs már köve. Éhezik, fázik, aszalja meleg, figyeljetek rájuk: emberek!
