Még fülembe cseng a régi nóta; „Ne sírj Anyám a Te rossz fiadért”, kórtól gyötört testedet látva. „Édesanyám a könny nem sokat ér”, egyre erősebben, fájóbban, őrült fejembe költözve kísér.
Látom behunyt szemmel mosolyodat, névnapodon vidáman jó kedvvel. Emléked örökre szívemben marad, melegen süt rám a tavaszi nap...Félek! Legszebb álmaimban újra itt vagy, két éve már, elmentél - rossz az élet.
