Élősködők szívják Nemzetünk vérét,
rombolják népünk, ősi tekintélyét.
Álarc mögé bújnak, hitegetnek, ígérnek:
temetési pénzt idősnek, segélyt a szegénynek.
Mosolyognak - bár tudják idejük véges!
Örülhetnek ha utuk nem lesz nagyon véres.
Beszednék az adót, de már nincs kitől,
fújják a riadót és sok pénzt hoznak kintről.
Üres a kincstár, de zsebeik dagadnak,
közben nincs mit enni polgárnak, parasztnak.
Eladták a vagyont: épületet, földet,
igaz, páran ezért rács mögé kerültek.
Ám kik nemrég buktak el, itt vannak újra,
beszédük alattomos, sunyi és durva:
nekik rasszista mindenki, aki munkára buzdít,
Uraim! E terv lenne az mely segít!?
Változás kellene végre - a kérés jogos!
Meg kell büntetni azt, ki eddig csalt és lopott.
Hitünket tiporják, álmainkat lopják,
meddig bírja terhét ez a kicsi ország?
A költő - Babits Mihály - intésül ezt írta
"vétkesek közt cinkos aki néma"

2010-02-21