Korom üli meg lelkem, nemrég lángolt, belül kis kobold ropja a vad táncot. Feledem, hogy egykor gyermekként sírtam, olykor fájón szomorú verset írtam.
E tavasz mosolyt fakaszt könnyek helyett, napfénytől csillog szép tengerkék szemed. Mint nektár, oly édes a csók ajkadról, szívem parázslik, őrülten zakatol.
