Tőled kaptam
mit más elvitt, nékem Te itt hagyod, látod a fák között a kis padot, emlékképek peregnek, maradtak, érzem már nincs ereje a napnak...
csukva pillám, s látom a fényeket, nehéz elfogadnom a tényeket, saját szememben kutatni, regény, kaszását várja a csalfa remény...
állok, mint gémeskút szikes pusztán, megtréfált a boldog élet durván, fülembe csengnek az intő szavak, élj igaz emberként, ne hagyd magad...
|
|