Rőt avar illata
kúszik a fák alatt,
bús telet, jót nem ígér.

Csendesen lépkedek,
elkerül víg zene,
szél neszez, hull a levél.

Véle a gondolat,
múlt nyarat elsirat,
fák alatt fáj a magány.

Villan egy fénysugár,
szívemre rátalál,
nem félek, van még remény.

Múlik a pillanat,
rút tél is elszalad.
madárdal száll ma felém.

Eljő a szép tavasz
s a gyötrő gondokat
repteti messze a szél.

Ujjongó gondolat,
szárnyaló szép szavak,
törnek a kék ég felé!

Érzelmes hangulat,
ábránd és indulat
sugallja: élni de szép!