Kata az óvoda udvarán nyargalászott, körbe- körbe, a tavaszi melegben, az árnyékos fák alatt. Rövidre vágott haja szabadon hagyta homlokát, és ő élvezettel fordította csöpp arcát az ellenszélnek. Pár fiú találta ki ezt a játékot… Kerek, műanyag játékszitát tartottak maguk elé, ez volt a kormánykerék, és szájukkal csücsörítve berregtek, mintha autót vezetnének. Így körözgettek a kicsi udvaron, ami persze nekik akkor nagynak tűnt.
      

Kata nem szeretett oviba járni. Nem voltak barátai.  Később került be a csoportba, mint a többiek, így kívül rekedt a kialakult baráti társaságokon. Sokszor csúfolták, mint most az előbb is. A Hoffer Márti felmászott a kisvonat hullámos, műanyag tetejére és onnan kiabálta neki:
- Anyuka, anyuka, tejfölös a bajusza!
Még az ujjával is mutogatott a szégyenlősen lapító Kata felé.
És gúnyosan nevetett.
A kislány óvatosan körülnézett, de nem látott egyetlen óvonénit sem a közelben. A fedett szín alatt üldögéltek és nevetgéltek. Fedett szín…. Így hívták azt a félig fedett helyet, ahol jó időben enni szoktak, itt rendezték az ünnepélyeket, műsorokat.  Mögötte volt az óvodakert, hatalmas árnyat adó fákkal, homokozóval, hintákkal, fából készült kisvonattal, ahova olyan jó volt beszállni, képzeletben elutazni, és aminek közeléből most Kata elsomfordált.

Gyűlölte, ha csúfolták.
Ekkor húzott el mellette Peti és Pisti a sárga műanyagszitával kormányozva. Jó heccnek tűnt utánuk eredni, és szaladni a fénypettyezte udvaron. Így hát rótták egymás után a köröket, a két kisfiú, berregve, egy autó, vagy motor kormánya mögé képzelve magát, a kislány pedig utánuk, élvezve a futás adta szabadságot… Egy idő után elfáradtak. Kata lehuppant egy fából készült, gyerekeknek méretezett padra, és legnagyobb meglepetésére Peti mellé ült. Egészen közel. Lihegve kapkodták a levegőt, aztán a kisfiú a pad támlájára tette a karját, és nagy sóhajjal egy szuszra elhadarta:
     - Na most már jól kifutkároztuk magunkat, csókolózhatunk!
Kata rettenetesen megrémült… Mit akar ez a Peti?! Csókolózni? Vele? Érezte, hogy lángvörös lesz az arca ijedtében és izgalmában A csók számára a nagyok kiváltságát jelentette, és valami halvány bűntudatot is érzett, hogy vele ilyet akarnak tenni! Halálra rémült, ő nem is tud, és nem is szabad… Valamit motyogott zavartan és felugrott a padról. Mivel jobb ötlet nem jutott eszébe újra róni kezdte a köröket az udvaron. De valahogy boldogabbnak érezte magát… Szebben sütött a nap, jobban érezte az éjszakai esőtől nedves, piciny lábak taposta föld illatát, és könnyebben ment a futás is. Mosolygott magában: csókolózni akart vele a Peti!! Vele: Szabó Katával, akit az előbb még a Hoffer Márti csúfolt a kisvonat tetejéről… És a Peti vele akar csókolózni!! Kata boldogan repült kitárt karokkal a tavaszi ég felé.

Ő maga sem gondolta, hogy ez a kis esemény: amikor először akarták megcsókolni, mennyire megmarad emlékezetében.

Folyt. köv. :)