Hogyha virág volnék, margaréta lennék. Fehér sziromszoknyám harmatban fürdetném. Virulnék vadon is, nyílnék a kertekben, szeretnék bennem az egyszerű szépséget.
Hogyha virág volnék, piros pipacs lennék. Vörös tüllszoknyámban kihívón pördülnék. S bár a sorsom lenne, gyorsan hervadó lét, lángoló színemmel szíveket perzselnék.
Hogyha virág volnék, csak rózsa nem lennék. Tüskés bokor mélyén egyedül én félnék. Virágkirálynőként élnék tövis-várban, tündöklő szépségem a magányba zárna.
