Nézd, elsárgult levelek zörögnek a forró szélben!
Látványuk elmúlást, őszt idéz, melytől félek…
Olvadó aszfaltba ragad ólmos, fáradt léptem.
Még  nyár van… De nemsoká elfújja az őszi szél…

Vár még pár verőfényes élmény, és vége.
Hűvössé válnak lassan a fülledt, levegőtlen éjek.
Haldokló virágok, fakuló fű, gyengülő fények…
Végére ér a nyár… Egy nap elszáll az őszi széllel.

Még tomboló hőségtől szenved a test és a lélek.
Éltető vízért eseng, mi hűsít és éltet.
De az, délibábként vibrál a fakó kék égen.
Köddé foszlatja, s hideg esőt hoz majd az őszi szél…
  
Úgy múlik el a nyár, olyan gyorsan, mint az élet.
Észbe kapsz és élveznéd, de már vége…
Elsuhan melletted észrevétlen, időben, térben. 
Hiába nyúlsz utána… Nem kegyelmez az őszi szél… 

2009. augusztus