Szelíd fények
Szelíd fények
Észrevetted, hogy hajnalban óriás narancs a nap?
Belenézhetsz bátran, szemedbe könnyeket nem fakaszt.
Ereje gyengül, fénye nem éget, már csak simogat,
mint kedvesed gyengéd tenyere megfáradt arcodat.
Észrevetted már, hogy délután az őszi fény sárga színű?
Amint a ritkuló lombon át az ablakon ferdén betűz.
Aranyló-sárga lesz a levegő, és a szőlő mézízű.
Melengeti szívedet, míg a téli homály mindent elűz.
Észrevetted már, hogy ősz-alkonyon rózsaszínű fenn az ég?
Gyorsan sötétül... Észrevétlen veszi uralmát át az éj.
Rövidülő napok között bolyongva keresek némi fényt,
melynek emléke majd a sötét télben utamon elkísér.
|
|