Gyertyaláng…
Hányszor és hányszor tekintünk elhomályosult szemekkel sejtelmesen táncoló, örökké változó színű lángjába… Vonzza a tekintetet: nem lehet levenni róla, bűvöl és elkápráztat. Fény és meleg árad belőle.  Minden kis légmozgásra táncra perdülő, a tárgyakat elvarázsoló, a szemeket megcsillogtató… Utat mutató, sötétségbe fényt hozó, vagy csak gyönyörködtető, ünnepi hangulatot keltő.

Gyertyaláng…
Elhunyt szeretteink sírján: emlékeztető… Könnyet a szemekben megcsillantó fénye beragyogja a temető feletti eget, vörösre festi a sötétséget, el is oszlatja azt. S a sírhalom körül állók összekulcsolt kézzel fürdetik arcukat a fényben, s hullnak a fájdalom cseppjei gyöngyszemekként megcsillanva a hideg, novemberi földre. S a gyertyák, mécsesek hajnalig égnek, árván maradva a fagyos éjben.

Gyertyaláng…
Nevetve táncol a születésnapi tortán, várja, hogy valaki magában elsuttogja kívánságát, befelé tekintő szemekkel, nagyon akarva, hogy teljesüljön. Vidám társaság nézi mosolyogva az ünnepeltet és a díszes tortát, az éveket jelző gyertyákkal. S a gyertyák táncolnak, a születés csodáját, az évek múlását felidézve… Jó nézni a sejtelmes fényben mosolygó arcokat. Taps és nevetés, miután a születésnapos nagy levegőt véve, arcát felfújva elfújja a gyertyát. Ó, bár teljesülnének a születésnapi gyertyák fényében fogant, szívből jövő kívánságok…

Gyertyaláng…
Adventi koszorút díszítő, ünnepet váró, Karácsonyra felkészítő, sötét decemberben szívet, lelket melengető… Szentesti vacsoránál fényt hozó, kis családot összefogó, Kisjézus jászlát óvón átkaroló, adventi koszorún narancsfényben lángoló négy gyertya melegséget, szeretet sugárzó lángja…

Gyertyaláng…
Csak úgy, egy ünnepi vacsorán… Veled… Semmi és senki csak Te és én, bennünket a fény delejes gömbbe zár. Szemed fehérje pajkosan csillan, míg kezed kezemre rátalál. Forró most a láng, s bennünk felizzik hevesen a vágy… Akár a falakra varázslatot rajzoló, vidoran táncoló, szerelmes…

gyertyaláng….

2010. január 02.