mint frissen hullott hódunna a tájon,
olyan a gyermeki, tiszta szerelem,
míg bakancsos lábbal bele nem gázol
a bizalmatlanság és megunt keserv,
vagy féltékenység szennyezi be fájón,
s tört szív a szűz hóra vércseppeket ejt…
…a hó elolvad lassan, semmivé lesz,
szürkül, megkeményedik a felszíne
majd eltűnik, foltjait felszippantja
a déli szél, s a gyenge nap melege
a hideg már nem csak kívülről támad,
odabenn borzongat, belül, benned él…
….ha elolvad a hó… vagy
ha egy szerelem véget ér…