Fáztam az északi szélben.
Szavak hűltek ki bennem.
Nehéz volt télikabátom,
szívem is tavaszra vágyott.

Dermedt föld enged a fagynak.
Csupasz fán rügyek pattannak.
Hol van az érzés, mit vártam?
Hol vagytok álmok és vágyak?

Nincs semmi… Utam beszűkült.
Lelkemnek testem a börtön.
Rózsaszín hajnal, madárdal:
hallgatom, nézem: hiába…

Hol van a régi, ki voltam?
Mért nem küld mosolyt a holnap?
Mért lettem közönyöm rabja?
Jégszobor egy új tavaszban...

2010. március 18.