Lúdbőrössé vált a tó vize a széltől,
mi enyhén, épp csak játékosan fújdogált.
Fura figurákká feslettek a felhők,
néha mögéjük bújt a félénk napsugár.

Ám győzött a május, lepaktált a széllel,
s elkergették ketten a zordon felleget.
Napraforgó-arcok fordultak a fénybe,
mohón magukba szívni a várt meleget.
 
… és zúdult a fákra, virágra verőfény,
kihűlt szívekig hatolt bűvös ereje.
Az ember újra reménykedik, és eszmél:

itt a tavasz, lehet feledni a telet!
Örvendeni, s újra látni mi oly szép:
zöldellő földet, felette azúr eget…

2010. május 01.