Ázott akácvirág…

Sosem lesz vége? - újra fázom…
Nézem az ázott akácvirágot.
Úgy tartja fogva tekintetem,
mint különleges, furcsa delej…

Hol vagy víg május? - úgy fúj a szél!
Minden, mi zöldül jajongva sír,
derékban törik az ifjú fa,
földet súrolja lombkorona.

Fázol, ázott kis akácvirágom?
Méhecskék helyett orkánnal táncolsz.
Tomboló, agresszív partnereddel:
nem akarsz, mégis pördülsz a széllel,

mely nem kegyelmez dús lombú ágnak,
százéves fának, karcsú virágnak.
Hatalmas erő, legyőz ő mindent,
ó,  gyarló ember hiába hitted:

nem te vagy, ki a leghatalmasabb!
Hisz erősebb nálad egy kis patak...
Házadnak talpát sárga sár mossa,
Földanyánk most erejét villantja…

Látod, ázott kis akácvirágom?
A természet füttyent, s az ember táncol.
Csüggedt és csapzott akácvirágom…
Méz- illatodra de nagyon vágyom!

2010. május 17.