Ragyogó aranyfény vakítja szemedet.
Ereje perzsel, csillogása fogva tart.
Pára-papucsba bújt, kéklő hegyek felett,
óriás, sárga gömbként felbukkan a Nap.
Harmatból sző ezüst takarót a rétre,
gyémántból gyöngyöt rejt minden kis fűszálra…
Tündöklő fény árad földön és az égen.
Új nap virrad végre… Új reményre várva.
Talán ma szebb lesz, jobb és minden vidámabb!
A hajnal jötte mindig újjászületés.
Kaland és boldogság szívedet átjárja,
s kitárod a Nap éltető fénye felé!
2010. szeptember