Tél közepén

Fák  között  madár dalol, becsapta őt
ál-tavaszba öltözött, csalóka fény.
Hóvirág kidugta szép, fehér fejét,
én tudom, csak én: tavasz sokára jő.

Dérbe bújt, halott a táj, a bús idő
karcol ember-arcra jégbe zárt reményt.
Ó de messze még a fényes ébredés!
Tél-közép sötétje lopja vélt erőm…

Köd-fehér fuvallatot repít a vágy,
márciust idéz lehunyt szemem mögé,
űzi majd a zord telet tavasz talán,

száll a színbe öltözött napok közé.
Föld alól virág kacsint - de szép varázs!
S újra táncra kél a fény a völgy ölén.

2011. január