Búcsúzás

Rebbenő kezed lehulló virágszirom,
fonnyadtan hever a gyűrött paplanon.
Tágra nyílt szemedben még a Nap ragyog,
félve várja, hogy rá az örök éj borul.

Elbújsz… Takaró alá rejted riadt arcodat.
Gyengéden simítom megritkult hajad.
Ne szégyelld, hogy tested cserbenhagy…
Nekem te még mindig a régi vagy!

Csacsogni kezdesz, s én újra elhiszem,
Te győzöl, erős vagy, nem adod fel!
Ám ellentmond ennek a kór - rágta test…
Vajon mennyit árul el szomorú szemem?

Mit is mondhatnék? Hogy készülj az útra?
Nem mutatod, bár tudom, hogy tudod sorsodat.
Biztatlak kicsit: kérlek, vigyázz magadra!
Nehéz… Nagyon nehéz megtalálni a helyes szavakat.

A kórterem ajtajából visszanézek,
hátamon érzem kísérő tekinteted.
Kezem, s kezed egyszerre mozdul,
Ó, bár tudnám hinni: nem az utolsó búcsúnk ez…

2011. március 19.