Ígér a reggel…

Ígér a fény, mely lustán átszökik,
fehér redőnyöm laza résein.
Eszmél odakinn is a nagyvilág,
szirmait tárja száz és száz virág.

Köszönti a hajnal az új napot,
sorsod könyvében még fehér lapot.
Egyik kezével ad, másikkal vesz,
ingyen osztja a rosszat s szépeket.

Álomittasan én is felkelek,
kávémat merengve kevergetem.
Két szívvel élek, néha úgy hiszem…
Az egyik retteg, a másik nevet.

Nevet, mert büszke, boldog és vidám.
Forró napokra, derűs nyárra vár.
Másik szívem szorítja félelem:
bár gyógyulna meg, akit szeretek!

Nap napot követ, múlik az idő.
Titkolja az élet, mit írt elő...
Sorsunk könyve vajon mit tartogat?
Jövőnk ma még csupán egy üres lap.

2011. június 11.