Letargia

Csak ült a lány.
Előtte kecses kávéspohár.
Sárga fényben fürdette a nyár.
Egész évben erre várt.

Csak ült a lány.
Kezében egy ezüst kiskanál.
Körötte hömpölygő emberár.
Benne fájó magány.

Csak ült a lány.
Kiürült rég a kávéspohár.
A nap zord felhők között bujkált,
nem érdekelte már.

Csak ült a lány
Álmok virágos kertjében járt.
Észre sem vette: elmúlt a nyár.
Elszállt, míg ő csak várt…