Hátamon fekszem, testem alá simul az ágy. Nyitott szemem vakon néz, sötét masszába lát. Hova most nem süt be telihold, sem csillagok, lebbenő függönyöm mögött torz árnyalakok,
benéznek hozzám, aztán lustán továbblépnek. Nem vagyok érdekes nekik, hiszen nem félek. Ma éjjel nem gondolkodom, semmit nem érzek, lágyan ölelő paplanom meleg fészek.
