Múltamból merítve

Vajon e házat ki emelte?
Ahol anyám, apám is lakik,
ahova én is megszülettem,
s hazajárok a mai napig.                                                      
 
*
 
Felidézem itt gyermekkorom,                                              
s ifjúságom letűnt éveit.                                                       
Mint szellemek homályos múltból,
szállnak felém az emlékeim.
 
Itt a szoba, hol tini lányként,
szőttem szép, szerelmes álmokat.
Összeomlottak kártyavárként,
s az idő oly gyorsan elrohant...
 
Hanyatt feküdtem selymes fűben,
felettem vibrált a végtelen.
Anyám hangja motoz fülemben:
"Ne légy kishitű!" – Mégis az lettem.
 
*
 
Vajon ki tette kőre a követ,                                                
míg épült e réges-régi  ház?
Egyetlen, mi múltamból szilárd,
mert benne él még anyám és apám.