Éjben csavargó…

Esteledik a város huzatos szélén,
balzsamos illatot hoz a hűvös levegő.
Fekete váltja fel az ég sötétkékjét,
az éjszaka uralma álmot hozón eljő.

Kinek otthona van, már régen haza tért.
Kihalt az utca, lépteim lelassítom:
varázslatosan vibrál felettem a lég,
ezüstbe öltöztetnek hideg csillagok.

Úgy borzongat a hűvös, szeptemberi est,
mint lázas gyermeket a nedves lepedő.
Az éjszaka ölébe hajtom fáradt fejem,
párnám a Hold, ágyam a harmatos fű.

Takaróm a csillagpettyezte őszi ég,
Óvón beborít, boldogan belébújok.
Ám csavargó lelkem testembe visszatér,
s útját majd holnap folytatja - a Tejúton.

2011. szeptember