Tíz másodperc...
Tíz másodperc…
– Nem fog sikerülni! Nekem még soha, semmi nem sikerült! Vagy ha valami sikerült is, utólag nagy árat fizettem érte! Született vesztes vagyok! Ez sem fog összejönni! – kesergett Szandra kezeit tördelve. Összekuporodva ült a konyhában a széken, nézte a lassan lenyugvó napot az ablakon túl. Még vöröslött az ég alja, de a hegyek lábánál már megjelentek a ködfoltok. A sötétedő égen egy repülőgép szállt, a nap alulról világította meg, és rózsaszínre festette a gép után húzott kondenzcsíkot. A nő komoran nézte az alkony sejtelmes színeit. Fejében kavarogtak a gondolatok. Félt megtenni a lépést, félt az újabb kudarctól.
Több mint fél éve kezdődött a kálváriája. Ő legalábbis annak érezte. Másfél évnyi házasság után megbeszélték Zsolttal, hogy itt az ideje, hogy gyarapodjon a család. A babaproject beindult, Szandra időben abbahagyta a fogamzásgátló szedését, letette a cigarettát. Figyelte a peteérés időszakát, és természetesen mindent elkövettek, hogy a két sejt egyesülni tudjon. Az első hónapban nem jött össze a dolog, a menstruációja óramű pontossággal megérkezett. Aztán a másodikban is… és így tovább, hosszú-hosszú hónapokig. Szandra elkeseredett, rémeket látott, minden gondolata a teherbeesés körül forgott. Kolléganőjével is megosztotta gondját. Éva hosszan, kutatva nézte.
– Mond csak Szandi, nem vagy mostanában teljesen görcsben? Látszik rajtad, zilált vagy, a munkádra sem figyelsz a megszokott precizitással.
– Hát persze hogy görcsben vagyok! Te nem lennél? Már fél éve próbálkozunk! Másnak elsőre összejön, nálunk még semmi! Rettegek, hogy nem lehet gyerekünk!
– Nem mindenkinek jön össze elsőre, te is tudod! Túlstresszeled magad, ez is gátolhatja a teherbe esést! Próbáld lazábban viselni ezt az időszakot! Nekem is majd egy év után sikerült teherbe esnem. Igaz a második ripsz-ropsz összejött.
Szandra idegesen simította hátra homlokába hulló haját.
– Lazábban… Könnyű ezt mondani! Lehet, meddő vagyok. Az is lehet, hogy Zsolttal van a baj. Ha nem jön össze hamarosan, egy csomó megalázó vizsgálaton kell túlesnünk! Nem akarom! Azt szeretném, ha végre itt növekedne a hasamban egy baba! De nekem soha, semmi nem sikerül! – elkeseredetten ingatta fejét.
– Na, elég az önsajnálatból és a pesszimizmusból! – állt fel Éva. Odalépett kolléganőjéhez, kezét a vállára tette.
– Mától befejezed ezt az örökös rettegést! Nem gondolsz éjjel napra ilyen hülyeségekre, hogy meddő vagy! Félre a pesszimista gondolatokkal! Bebeszéled magadnak, elhiteted magaddal, és így is fog történni! Próbálj optimistán a világban élni! Minden áldott nap elmondod magadban: „Teherbe fogok esni”. Nem egyszer. Sokszor. Ahányszor csak egy másodpercnyi nyugalmad lesz. És nem görcsölsz tovább, hanem megpróbálod élni az életedet normálisan, mint azelőtt. Vidáman, felszabadultan. Meglátod, előbb-utóbb összejön. De ehhez Te is kellesz, neked is hinned kell!
– Gondolod, hogy ennyi elég? – nézett rá Szandra bizonytalanul.
– Biztos vagyok benne! Fogadd meg a tanácsomat, meglátod pár hónap, és már itt vigyorogsz a terhességi teszt eredményét lobogtatva!
Szandra halványan elmosolyodott.
– Nincs más választásom… Megpróbálok pozitívabban hozzáállni a dolgokhoz. Igazad lehet! – kihúzta magát. – A legrosszabb, ami történhet, hogy nem lehet gyerekünk. De örökbefogadás is létezik… Mától lesz, ami lesz, nem izgatom magam! Kösz Évi a beszélgetést! Ha összejön, te leszel a keresztmama!
Szandra megpróbálta követni kolléganője tanácsait. Eleinte nehezen ment, aztán csak sikerült túllépnie a folytonos önmagára figyelésen, és viszonylagos nyugalom költözött az életébe. Nem zuhant kétségbeesésbe, amikor újra jelentkezett a vérzése, nem méregette a testhőmérsékletét, és nem figyelte a peteérés tüneteit önmagán.
És most itt ül a konyhában egyedül, a lassan leszálló estben. Egy hetet késett a mensese. Senkinek nem árulta el, nem hitte el, hogy végre megfogant benne egy kis élet. Bizonyosságot akart, és most itt a kezében a terhességi teszt. Még becsomagolva. Jólesett ülni a csendben, a nyugalomban, sötétben. Nemsokára meggyőződhet róla sikerült-e teherbe esnie… Szíve a torkában dobogott, testét elöntötte a veríték. Félt. Rettegett, hogy az eredmény nem igazolja régóta dédelgetett vágyát. Mély sóhajjal felállt, villanyt gyújtott. „Csak 10 másodperc izgalom” – gondolta kesernyés mosollyal a szája sarkában. Nagy nehezen rászánta magát a procedúra elvégzésére. Remegő kezében tartotta a tesztcsíkot. Mindössze tíz másodperc, neki mégis hosszú óráknak tűnt, amíg bűvölten figyelte a jelet. Nem akart hinni a szemének! Újra megnézte a használati utasítást. Aztán újra a csíkot. Ez nem lehet igaz! Terhes! A teszt szerint gyermeket vár! Szája elé kapta a kezét, és kipirultan rogyott le a legközelebbi székre. Az ablakon túl vörösen lobbant a hegyek mögött lebukó nap utolsó sugara.
Rózsaszín szalaggal átkötve az asztalra tette a terhességét igazoló tesztcsíkot. Ajándék az élettől. Ajándék Zsoltnak.
Aztán aggodalmasan a hasára tette a kezét.
– Biztosra kell mennem! Holnap megcsinálom mégegyszer a tesztet!
|
|