JELEKET KÜLDÖK

 

Sosincs vége a robotnak.
Rutin-léptem vakon lépem,
Sorsom mégis ellenszegül.
Mókuskerék-létem
minden sóhajtásba belefeszül.

 

Álmokkal mázolt lélek-falaim
 penészes éveket takarnak
(jó lesz még egyszer
ingyen-vigasznak).
S e bumeráng-múlt,
mi hitemtől megfosztva
egykor pusztító lángra gyúlt,
most szétégett képekre vetül.
Csak idő kérdése,
míg banális vergődésem
az enyészettel egyesül.

 

Kisimult mosolyom
idegen szíveknek festett üzenet.
S míg e föld végleg el nem temet,
szétszórt szikrákkal küldök
e közöny-világnak
segélyhívó jeleket.

 

Vágyott boldogságom,
titkolt álmaim viasz-mása
(mi leginkább magamnak álca).
Harmóniát varázsolok arcomra,
hogy aki érez, és befogad,
hamuban fetrengő lelkem
szenvedését sose lássa.

 

2010. december 10.