HARANGSZÓ ELŐTT

 

Szeretném az őszt a karjaidba fűzni,
hallgatni, ahogy a tóparton susog a nád.
A szürkület már rég a nyárutókat űzi,
álomba simultak az utak menti fák.

 

Szeretném az időt köpenyemre tűzni,
eső, szél ne koptassa az éveink korát.
Barangolni, s ha jól esik, vígan dalolni!
Feledni, mit cipeltünk annyi éven át.

 

Szeretnék neked a csöndekről mesélni,
az égre síró könnyek sós harmatcseppjén át.
Kopott hinták láncainál együtt fürkészni
a nyikorgás messzire hallatszó zaját.

 

Szeretnék tereket belakni, és várni,
hogy jönnek még estre virradó, égi csodák…
Karodban pihenő puha álmokkal hálni,
s hinni, hogy értünk is szól harang, gyúl majd láng.

 

2009. március 8.