SÍRODON KŐ

 

 

Hideg, őszi verőfényben
feléd vezet lassú léptem.
Szürke márványok közt
aranyló neved kutatom.

 

Az avarban bokrok ülnek,
fölöttük varjak repülnek;
egynek, tárt csőrében
rögös földön talált dió.

 

Arcomon, morzsolt könnyek,
szememben újak gyűlnek.
Emléked bennem virraszt,
hiányod még fáj, nagyon.

 

Kereslek az égen,
kereslek a fényben,
álmod, tovább élem.

 

Sírodon kő és nyugalom.

 

2009. október 31.