TÉLI DEPRESSZIÓ

 

talán ennyi volt
s még ma búcsúzom
már nem fáj
nem panaszkodom

 

villanásnyi vágyak
mondanak ma búcsút
csöndes éjszakáknak

 

fénybe fúló árnyak
futnak a határnak
siratják a fákat

 

ágaikon reccsen
faragott keresztem
hó temette léptem
a szélnek eresztem

 

vihar feszít fölém
jeges fagykoszorút
vérrel írott emlék
dúl bennem háborút

 

kihalt tereken lézeng
néma könyörgésem
könnyed ütemre vágyik
nehéz szívverésem

 

karomba zsibbad a szó
hangtalan a sóhaj
keserű útravaló

 

*

 

talán ennyi volt
jobb ha búcsúzom
s ha mégis fáj
majd letagadom

 

2010. február 2.