A VÁRTORONY TITKA

 

A szürke romok mentén lassan lépek:
ősi titkok szellemében áll e vár.
Hős vitézek vad csatái igéznek,
mint a végtelenbe nyúló láthatár.

 

Ég és Föld közt lebegve messze nézek,
tűnt koroknak itt hagyott, örök nyomán,
sodródom történelmünk tengerének
egybefüggő hullámain: ez, Hazám.

 

Éltek, s haltak itt, e földön, s folyt a vér.
Holtak nevét bár elfeledtük, mégis
zúgó szélben, fű tövében ott simul

 

az üzenet, hogy örök a szenvedély!
Ez itt a Haza földje, mit féltünk is,
s védünk is – hisz ezt kaptuk meg otthonul.

 

Berkenye, 2010. július 10.