ÁTOK ÉS KESERŰ

 

Tudom, küzdelmek nélkül nincs értéke a létnek,
de nincs már erőm, sem akaratom. Erőtlenül lépek.
Ébredéstől elnyugvásig pusztít a mindennapos robot,
Szorító satu az élet, s mint egy listával teleírt papírlapot,
csak magam előtt tologatok minden átkozott, keserű napot.

 

Azt mondják: ajándék minden nehézség, minden kereszt,
de Sorsom csak fojtogat. Bűzös, lápos árkaiból nem ereszt.
Békétlen, meddő jelenből formálódó rút, mihaszna holnapok!
Szemem, ha lehunyom, bölcsőm ringatom – gyermek vagyok.
Adósságom, hogy születtem – reményem, hogy végül meghalok.

 

2010. július 30.