ÜNNEPRE VÁRVA

 

Megújult adventi fények
jelzik a közelgő ünnepet.

 

*
A téren forralt bor gőze,
fahéj illata száll.
A sarkon gesztenye sül,
néhány ember buszra,
odébb egy koldus
maréknyi apróra vár.

 

Villódzó égősorokba
öltöztetett fák tövében
fázik a nyűtt nyomor,
itt-ott egy kóbor mosoly
a rongyok közt bujdokol.

 

Divatos modor már
réges-rég az úr:
a sok színes kirakat,
a dicsekvő bravúr.

 

Emberek sokasága tapossa
a díszes utcaköveket.
Tűsarok koppan – egy búcsúzó
valakinek sokáig integet…
Ajtók nyílnak és zárulnak,
boltról-boltra vándorol a képzelet.

 

Madárraj repül
az éteri magosban,
felhők fodra takarja
a szürkéllő eget…

 

Bármily idők járnak,
bármily háborúk dúlnak
nehéz sorsok felett,
valami örökre megmarad,
mit törvénybe írni nem lehet:

 

Mindegy, hogy mi vagy
– koldus, vagy király –,
a lélek a békével egy napon
egymásra talál.

 

*

 

Karácsonykor a Szeretet
lebeg mindenek felett.

 

2010. december 8.