Most köd borul a kerti fákra.
Csak tetszhalottak. Tavaszt várva
alszanak békén, mit se sejtve.
Valahol csattog már a fejsze,
s hallik a fűrész sikolya.
Halotti ágy e nyoszolya.
Te csak gondolj a szép tavaszra!
Álmainkat már behavazta
a felejtés s a tél varázsa,
de majd kikel ezer parázna
növény a földből s lángrakap,
mikor szerelmet súg a Nap.
Hunyd le szemed s a rózsaillat,
amely számunkra rég elillant,
körülfon újra, érzed? Érzem...
Nincs többé tél, a fénybe értem.
Álmodd, hogy megfogod kezem,
ha elhiszed, én elhiszem.
