Már nem számít, akármi volt.
A bánat csak parányi folt,
lassan kimossa az idő.
A rettenet csupán e semmi,
hogy sem gyűlölni, sem szeretni
bennem már nincs többé erő.
Csak nézek: úgy, mint  egy szobor
tekint végig a bokrokon,
s csodálkozik, hogy fű, fa nő,
mert volt jövő, de nincs jövő...