Színház után
A szeretőm egy nyakigláb kamasz volt,
még szép szava sem volt a szerelemre...
de hullt a hó, fülemben még
Schubert zenéje zsongott...
Lépj közelebb, csak ennyit mondott,
s én hozzábujtam égve, dideregve...
...és akkor, ott a sárga lámpafényben
a hópelyhek mind bódult táncba kezdtek,
fülemben őrült tücskök ciripeltek...
...én hallottam a szavak szárnyalását,
vagy csak a téli szél zúgását...?
Ott kellett volna abbahagyni.
Hogy tudtam magam így becsapni!