Ida-Anna dala
Mikor először láttam őt
nap ragyogott a nyári égen
és virág szórta illatát
de én csak bőre selymét néztem.
Kezében pohár csillogott,
az ital vígan gyöngyözött...
hallottam szerelmes szavát
két mámorító korty között,
de poharát a földhöz vágta,
azt mondta másvalaki várja.
Hiába volt ezer igéret,
a kapuból vissza se nézett.
Hát üsse kő!
Nem bánom én.
... de hogyha visszajönne
újrakezdeném.
***
A csalódás még szinte kábít,
de tudom, holnap lesz egy másik...
a poharam majd földhöz vágom,
és én rúgom ki új barátom...
Hát üsse kő!
Mit bánjak még?
Én mindig, mindent
újrakezdenék.
