NE A TÜKÖRBE NÉZZ… 
 
Ne a tükörbe nézz, csak a szemembe!
Két barna írisz néz rád nem feledve
egy régi ősz barnálló lombjait.
Arany nap ég fejed fölött nevetve,
és rohanunk együtt fel az egekbe,
hol még a szél is szerelmet tanít.
 
Ne a tükörbe nézz! A múltat őrző
szemekben fiatal vagy, fürge szellő
borzolja fürtjeid s velem nevetsz,
a régi égen nincs borongó felhő,
s bár lassan három unokánk is felnő,
szemembe nézz, s ki voltál, az lehetsz!
 
Ne a tükörbe nézz! Hazug varázslat,
amit az ember a tükörben láthat.
Nem ránc az, csak a foncsor meghasadt!
Én most is olyan fiatalnak látlak,
mint akkor, ott a szürke pécsi házak
között, mikor először láttalak.