Kicsi Milli balladája 

Kis Milli ment az úton,
Lábára por tapadt.
Ha zápor jött, megázott,
Taposva rút sarat.
De ment, csak ment tovább.
Ő ment, csak ment tovább. 

Hívták virágos kertek,
Intették mind a fák:
Maradj itt árnyainkban,
Rövid az ifjúság.
De ő csak ment tovább.
Csak ment, csak ment tovább. 

Mondd, messze még a végcél?
Felelte: nem tudom,
De menni kell előre,
Mert itt nincs otthonom.
És ment, csak ment tovább,
Fáradtan ment tovább. 

Egy csillagfényes éjjel
Csillagport szórt az ég,
Csillagfény fogta körbe.
Ilyent nem látott még,
De mégis ment tovább,
Csak ment, csak ment tovább. 

Ki tudja, merre jár most?
Az útja meddig ér?
Talán felvette végül
A kis Göncölszekér. 
Most azzal megy tovább,
De mégis megy tovább.