Kedves barátom Prézli Frédi! 

Szép, ha egy kutya azt a kort megéri,
amit máig, mint házőrző megéltem,
de lám, mégis hiába minden érdem,
egy kis hibáért láncra verten
három napig szomorúan hevertem.

Miért csináltak a bűneimről listát?
Megfoltozták már azt a reverendát!

De  közelünkben újabb szörnyű zaj volt.
A paplak előtt három asszony gajdolt,
és azt vetették egymásnak szemére,
ki hívta meg a pátert estebédre,
és múlt vasárnap melyikükre nézett,
miközben elmondta a szentbeszédet.

Összekaptak, és egymás haját tépték,
ettől már én is dühbe jöttem végkép.
Gondoltam kifutok s rendet teszek menten,
de megláncolva, bizony nem mehettem!
Így aztán jó kutyának lettem kikiáltva,
aki nem támad, s nincs szüksége láncra.

Ez ám a furcsa láncolat,
a lánc miatt vették le láncomat!
Így lett büntetésemnek vége,
és kutyatápot is kaptam ebédre. 

Most meg vagyok egy kissé keveredve,
egy hű kutyának bizony rossz a kedve,
ha nem tudhatja, mit is várnak tőle:
mint eddig mindig, legyen a rend őre,
vagy hagyja, hadd verje fejét a falba
az a nagyszájú, bolond asszonyfalka..

Soraimat ma azzal zárom, Prézli!
Az embereket a kutya sem érti.

Vau!