Kedves Alfréd!

Persze!
Ha egy macskának van elég mersze,
hogy télvíz idején a kutyaházba
költözzön belső zsigerig átfázva,
jól jön akkor a kutya bolhás bundája,
mit nyáron kicsúfolt világ hallatára!
Egyszer a barátom, máskor ellenségem,
alaposan becsap, ha nem vagyok résen.
Brumi így, Brumi úgy! - dorombol a csalfa,
de a tejet, tejfölt mind maga felfalja.
Egy cseppet se hagyna a szomjas kutyának,
körmét mereszti, fúj, úgy védi a tálat.
Bosszút állnék rajta, én se adok csontot,
de ő nem szereti azt a kemény koncot.
Mikor megkergetném, máris jön a gazda,
hízelgő cicáját ő bizony nem hagyja.
A sok álnokságnak mindig az a vége,
én kapok söprűvel az orrom hegyére.
Hogy ezt mind kibírom, nem vagyok tán mulya? 

Üdvözletét küldi 
                          Brumi, a vén kutya.