Brumi kutya levele

Barátom, Alfréd
elmondom neked,
mindazt mi nyomja
kutyaszívemet. 

Tudod, hogy a kutyák erkölcse tiszta,
(többnyire), bár néha meglehet,
találni köztünk néhány gyenge jellemet.
A macskák álnoksága köztudott.
A többségük gonosz? Nem is mondok nagyot.

Ismertem Lucát. (Sziámi cica).
Már mondhatom, béke poraira.
Ő volt a ház kedvence, és mi volt a hála?
A könyveket a polcról, sorban ledobálta.
Mondják, hogy szobatiszta volt. Nem is lopott.
Otthon. De láttam, hogy a szomszédból
fél tábla szalonnát hozott.
Azt gondolod, talán megette?
A fűre azonnal letette.
Ott hagyta kárba veszni a jó vacsorát,
mint mondják , mint az eb a Sza…harát!
Ellopni azt, amit nem is szeret?
Gondoltam kleptomániás lehet.

De mit tesz Isten! Meglátta a szomszéd
a kamránál, amint kiosont onnét.
A szalonnát nem kérte vissza,
ennek pedig csak az a titka,
hogy az emberben él egy nagy utálat,
nem eszik olyant, mit megnyalt egy állat.
- Pfuj! Rajta van a Luca cica nyála!
Így lett finom a kutya vacsorája.

Ízlett bizony, különösen a bőre...
csak hát zsíros volt, és f.. futottam tőle.
Azóta elmúlott már rólam ez az átok,
de neked - bocs- hasonlókat kívánok!

Luca pedig, a bűnös, lopós pára?
Másnap a szomszéd a kertben elásta.

Soraimat egy jó tanáccsal zárom:
Egy macskának se higgy soha kis barátom,
mert szava annyit ér, mint a kutyagumi!
Csahos barátsággal üdvözöllek:
                           
                                                   Brumi