Prézli Alfrédnak  

Amíg szuflámból nem fogy ki a rím,
elmondom, hogyan telnek napjaim. 

Nehéz kutyának lenni, kedves Prézli!
Ki kutya nem volt, az ezt meg sem érti.
A szolgálat, az őrzés folytonos.
Míg fiatal vagy, ezzel vígan végzel,
de vén kutyának biztos, hogy csak kényszer,
hisz' szunyókálni úgyis hajlamos. 

Én egész éjjel körbe-körbe járok,
figyelek, jönnek-e gonosz betyárok,
és jelentem, ha rendben a határ.
A délután jó. Alszom egy-egy órát,
úgyis azt mondják, a kutya csak lófrált,
…és délutáni pótlék úgyse jár. 

Rövid levél ez. Ennyit mondhatok.
A többit mind megírták a lapok.

                                           Brumi