Jön a chip 

Nem újdonság az én hírem:
népszámlálás volt nemrégen.
Gazdámat is számba vették,
hogy mindenben kiismerjék. 

A szomszédok azt ugatják,
most a  kutyákat számolják.
Chipet kapunk.
Az mi lehet?
Nem értem az embereket.
Hova szúrják, farba, hátba?
Biztos nem csak a bundánkba.
Ha fülembe, azt nem bánom.
Máshol senki ne piszkáljon!

Chíp engem már  elég bolha,
nem kell chipért menni boltba,
orvoshoz,  se patikába!
Úgy gondolom a chip drága. 

De ha gazdámnak megéri,
nem szólhatok semmit, Frédi.
El kell tűrni, amíg lehet,
bár vonyítunk majd eleget,
szót fogadunk mi az úrnak!
A kutyák mindent kibírnak.
Nem lehetünk szabad ebek.
Ha kószálunk, felismernek. 

Azért van ám némi haszna:
Aki chipes, azt a  sintér
eztán már nem bánthatja.
Persze, ha a sintért nézem…
Ért-e hozzá? Bizony kétlem! 

Lesz, ahogy lesz, be kell látni,
velünk megtörténhet bármi!

                  Vau-vauúúúú!