Ne...!

Ne vigyél el!
Végtelen hosszú utakon
csak gyere velem
ha én azt akarom
egy ködszőtte, homályos hajnalon.

Ne köss meg!
Ne láncolj magadhoz
csak fogd a kezem
amikor attól félek,
hogy az ingoványban elesem.

Ne segíts sírni!
Csak engedd,
hogy gyáván megtegyem
mikor azt érzem,
hogy nagyon kell nekem.

Ne takarj be!
Ha fázni akarok
csak főzz egy meleg teát
s ha azt látod,
hogy rögtön megfagyok
legyen egy meleg ágy.

Ne szólj rám!
Amikor sárban fetrengek
csak vigyél haza,
s fürdess meg hófehér habokban
hadd legyek laza.

Ne vigyázz álmaimra!
Csak ne engedd,
hogy elvigyen
egy koromsötét árny
egy vacogtató, jéghideg éjjelen.

Ne adj nekem semmit...!
mit pénzért megvehetsz,
de kérek mindenből
mi szívedben, s lelkedben leledz'.
Amikor csillog a szemem
csak tartsd szemed tükrét nekem,
hogy láthassam
mit üzen szívednek a fény,
- velem.

Ne szoríts!
Ha fulladok, csak ölelj magadhoz lágyan,
hogy érezzem a biztonságot
s ne legyen jéghideg,
- az ágyam.

Aztán szoríts...!
Nagyon erősen,
annyira, hogy beleremegjek.
S ne engedd meg nekem soha...!
hogy nélküled messze menjek...