Pipacs...

Vadvirág mely csábító,
skarlátvörös, lázító...
mégis gyengyéd, mint a szél,
ő a színével beszél.

Künn a réten oly vidám,
ha arra jársz délután,
átölel a tengere...
élvezettel dőlsz bele.

Vigyázz rá...! hisz védtelen,
kisvirág egy tengeren,
kelyhe mint a tiszta tó,
andalító... ringató.

Csak szemednek vágya ő,
olyan, mint egy drága nő,
nézed szirma bársonyát,
innád szára harmatát.

Ha letéped belehal,
szirma pereg, mint a fal,
némán sír, mint rossz kolomp,
árva pipacs..., kis bolond!