Boldogságnak apró gyöngye...

Olyan messze lett a távol,
karnyújtása végtelen,
szemem előtt egyre tágul,
s nem éri el két kezem.

Amíg vártam türelemmel,
megfáradt az énekem,
szemeimnek csillogása,
elosont az éveken.

Boldogságnak apró gyöngye
eltűnt szinte nyomtalan,
szétszóródott régi emlék
összeroppant hangtalan.

Megsárgultak már a képek,
poros lett a színpadom,
hangom, mint a szél kabátja,
s megfakult a sóhajom.

Ha tavasz jön, új virággal,
s lágy eső hoz harmatot,
megtalálhatsz kinn a réten,
mint mezei pipacsot...