... mint a kukac az almában...

Ma valahogy másképpen ébredtél, érzed, hogy nehéz valami... ott mélyen, legbelül. Nem tudod mi ez, csak kaptad... anélkül, hogy kérted, vagy vártad volna. Pofátlanul betolakodott az életedbe. Nyom, szorít... és mocskosul nehéz. Pedig nem történt semmi, nem álmodtál rosszat... és nem is bántottak. Mégis jött... és benned van... mint a kukac az almában. Megfogalmazni magadnak sem tudod, pedig ismered már ezt az érzést. Ritkán jön... de akkor sokáig marad.

Most is úgy indulsz a napnak, ahogyan szoktál, ugyanazok a bokrok és arcok, mint minden reggel. Látod és hallod őket.... de nem érzed. Nincs meg a reggel illata sem, amit annyira szeretsz,  még a felkelő nap sugarai sem érnek el, pedig igazán igyekeznek beteríteni a földet. Semmi sem változott, mégis egészen másként látsz mindent. Valójában nem is látsz, egyszerűen csak nézel ki a fejedből, ébren vagy, beszélsz, jársz, s mindent úgy teszel, ahogy szoktál. Megkapod az illatos kávét az asztalodra, mint mindig... de most kurtán és halkan köszönöd meg. Hiába szeretnél, nem tudsz mosolyt varázsolni az arcodra, pedig arról ismernek... no meg a hangos kacagásodról. Többen is megkérdik... Valami baj van? Semmi baj...! mondod halkan... de tudod, hogy nem hiszik el. Gyorsan belemerülsz a munkába, ma háromszor annyi dolgod van mint általában, de ez sem segít. Nem megy, mert ez a fránya, hivatlan vendég... belédköltözött. Hogy honnan jött és miért...? szeretnéd tudni, de hiába is kérded ezerszer magadat, nem jön válasz. Időnként megérkezik, hirtelen, egyik pillanatról a másikra... és csak nagyon lassan megy el.

Nem szoktál nyafogni, de most olyan jó lenne...! csak egy kicsit! Többször nyúlsz a telefonod után, hátha segít valaki, de gyorsan el is hesegeted magadtól a gondolatot. Ugyan...! miért is zavarnál bárkit? Csak azért mert rohadtul érzed magad? Na és... kit érdekel?

Nem is érted. Te, aki annyira tudsz nevetni... miért engeded, hogy ez a nyomasztó érzés nálad időzzön? Mégis hagyod, s közben reménykedsz, hogy nemsokára hazamehetsz. Gyorsan el is határozod, hogy .... csakazértiskifogodaludni magadból! Ekkor még egy halovány igéretet teszel magadnak... Igenis küzdeni fogsz azért, hogy a többi napod szebb legyen...! de eltelik néhány perc... és már erre sem emlékszel...